Érintésvédelmi osztályok

Az elektromos készülékek a mindennapi életünk elengedhetetlen részeivé váltak. Sokszor nem tudatosan, hanem rutinszerűen kerülünk kapcsolatba olyan elektromos berendezésekkel, amelyek a 230 Voltos hálózatra vannak csatlakoztatva. Az elektromos berendezések számos változatát használjuk a minél magasabb komfort elérése érdekében a háztartásban, munkában, vagy szórakozás céljából.


A reggeli ébredés után számos olyan eszközt  használunk, amelyek elektromos árammal működnek, közvetlenül az első lehet a villanykapcsoló azt követheti a kávéfőző, a mikrohullámú sütő, a kenyérpirító a hálózati töltőre csatlakoztatott mobiltelefon, a laptop, a rádió, a konyhai, vagy fürdőszobai elektromos vízmelegítő és a sort folytathatnánk a lakásban fellelhető további elektromos berendezésekkel.


A villamos energia potenciális veszélyei miatt minden készülékeket gyártónak a megfelelő tervezést követően ellenőrizni és tesztelni kell a villamos berendezéseket, és azokat egy egységes szabványban leírtak alapján besorolni különböző kategóriákba, hogy azok használata közben a felhasználókat ne érje sérülés.


A fentebb felsorolt elektromos árammal működő különböző eszközök mind-mind valamilyen a szabványokban leírt érintésvédelmi szinttel ellátott berendezések.

De mi is az érintésvédelem?


Az érintésvédelem az üzemszerűen feszültség alatt nem álló, de meghibásodás esetén feszültség alá kerülő vezető részek érintéséből származó balesetek elkerülésére szolgáló műszaki intézkedések összessége.

1) Az "alapvédelem" (basic protection) megfelel a "közvetlen érintés elleni védelem" szakkifejezésnek, amit sok évtizedig hazai szóhasználattal „érintés elleni védelemnek" hívtak.

 2) A "hibavédelem" (fault protection) a "közvetett érintés elleni védelem" ami korábban, sok évtizedes hazai szóhasználattal „érintésvédelem” volt.

Az MSZ 2364 Épületek villamos berendezéseinek létesítése című szabvány érintésvédelmi szabályzata előírja, hogy az ilyen okból bekövetkező áramütéseket milyen módszerekkel és ellenőrzésekkel kell megelőzni. Ezek az alábbiak:


Érintésvédelmi módszerek

·    táplálás önműködő lekapcsolása

·    kettős, vagy megerősített szigetelés

·    villamos elválasztás egy fogyasztókészülék táplálása esetén

·    törpefeszültség (SELV és PELV)


  

Attól függően, hogy az áramütést valamilyen üzemszerűen feszültség alatt álló vagy csak meghibásodás következtében feszültség alá kerülő rész megérintése okozza, beszélhetünk közvetlen vagy közvetett érintés elleni védelemről. Mindkét védelemre jól használható módszer az érintési feszültségnél kisebb működtető feszültség, vagyis a törpefeszültség alkalmazása, valamint kondenzátorok esetében a kisülési energia korlátozása. Ezek szerint a legnagyobb biztonságosnak tekinthető váltakozó feszültség 50 V, az egyenfeszültség 120 V, a kisülési energia pedig 350 mJ.
Emellett a közvetlen érintés ellen a feszültség alatt álló részek elkerítésével kerítéssel esetleg korláttal, burkolásával vagy elszigetelésével lehet védekezni.

Közvetett érintés csak a berendezés meghibásodása esetén következik be, ezért ilyenkor a feszültség gyors automatikus lekapcsolása, a kettős szigetelés vagy a védőelválasztás lehet a biztonságos megoldás.

A villamos berendezések gyártóinak kötelességük a termékükön jelezni, hogy a felhasználók milyen módszerrel előzhetik meg az áramütést. A kialakított szerkezeti megoldások szerint a villamos berendezéseket I., II. és III. érintésvédelmi osztályba sorolják. Minél nagyobb az érintésvédelmi osztály száma, a készülék annál biztonságosabb. 

Tehát a III. osztályba sorolt berendezések a legbiztonságosabbak érintésvédelmi szempontból. Az érintésvédelmi osztály megmutatja azt is, hogy az adott villamos készülék milyen érintésvédelmi móddal vagy lehetőséggel készült. Ha nem használjuk ki a gyártó adta lehetőséget, azzal a saját vagy a mások életét veszélyeztetjük!


Az érintésvédelmi osztályok jelét a gyártónak a készüléken is fel kell tüntetni.
Ezeket a mellékelt ábra mutatja.

  

0.Érintésvédelmi osztály:

Az a villamos készülék, aminek semmilyen érintésvédelme nincs, védővezetővel nem csatlakoztatható. Ezeknek a berendezéseknek csak üzemi szigetelése van, annak meghibásodás után a megérinthető fémrészek feszültség alá kerülnek.


Az első érintésvédelmi osztály:

Az idesorolt elektromos készüléknek az alapvédelmét a burkolata adja, a hibavédelmét pedig a burkolathoz csatlakoztatott védővezető biztosítja. Ebben az osztályban az aktív részek közvetlen megérintését részben, vagy egészben a vezetőképes fémburkolat akadályozza meg. Ha az adott készülék testzárlatos lesz, vagyis a burkolat feszültség alá kerül, így a hozzá csatlakoztatott védővezetőn keresztül áram indul meg, ami a védelmet aktiválja. Ez a védelem lehet olvadóbiztosító, kismegszakító, fi-relé.

Az első érintésvédelmi osztályú készülék csatlakozóvezetéke minimum három érrel rendelkezik: Fázis – nulla és a védővezető.
A háztartásokban gyakran előforduló, ebbe az osztályba sorolt eszközök gyárilag védőérintkezővel rendelkező tápcsatlakozóval, vagyis dugvillával vannak ellátva.

Kivételek ez alól a fix bekötéssel rendelkező eszközök, mint például a villanybojler, villanytűzhely és sütő, vagy a fali lámpák, amennyiben az első érintésvédelmi osztályba tartoznak.
Dugvillával rendelkező készülék például a hűtőszekrény, mosógép, mosogatógép, és a mikrohullámú sütő vagy az asztali számítógép.
A védőérintkezőket úgy alakították ki, hogy a készülék csatlakoztatásakor elsőnek a konnektor és dugvilla védőéritkezője között jön létre a galvanikus kapcsolat, és csak utána az üzemi vezetők között.
Sajnos a régebbi elektromos hálózatok nem mindegyike rendelkezik kiépített védővezetővel. Ilyen esetekben az I. ÉV osztályú fogyasztó használata komoly veszélyeket hordoz magában. Sok esetben tapasztalni például a régi társas házi és panellakásokban azt, hogy a fényforrásoknak csak két vezetékkel álltak ki. Ezt fontos figyelembe venni, mert az I.ÉV. osztályba sorolt lámpatest bekötése hibavédelmi szempontból az ilyen esetekben nem lehetséges.


Az I. érintésvédelmi osztályba sorolják például:

·    a villamos motorokat,

·    a hűtőszekrényt,

·    a mikrohullámú sütőt. 

  

  

A második érintésvédelmi osztály:


A II. ÉV. osztályban lévő készülékeket kettős vagy megerősített szigeteléssel látják el. Ebben az osztályban meg van az az előny, hogy a hibavédelem független a tápláló hálózattól, azaz a berendezés védővezetője nem csatlakozik az elektromos szerkezethez, és az utólagos csatlakoztatása is tilos.


A készülék dugvillája nem rendelkezik védőérintkezővel és a csatlakozóvezeték is csak két érrel rendelkezik, ami a fázis és a nulla. Az üzemszerűen feszültség alatt lévő részek úgy vannak elszigetelve, hogy egyszeres meghibásodás esetén nem léphet fel veszélyes érintési feszültség.


Ebben az osztályban kétféle megoldás létezik.


Az egyik a kettős szigetelés és a másik a megerősített szigetelés. A két megoldás egyenértékű egymással.
Kettős szigetelés esetében az alapvédelmet és a hibavédelmet két szigetelő réteg biztosítja. Az alapvédelmet az alapszigetelés a hibavédelmet pedig egy kiegészítő szigetelés.


Tehát összesen két szigetelő réteg választja el az elektromos eszköz használóját az aktív részektől.
A megerősített szigetelés elektromos és szigetelő tulajdonságai megegyeznek a kettős szigetelésével, azaz önmagában ugyan azt a szintű védelmet látja el.

Kettős szigeteléssel gyártják például:

·    a villamos kéziszerszámokat (pl. villanyfúrógépet),

·    a televíziót,

·    a hajszárítót,

·    a porszívót.

 A harmadik érintésvédelmi osztály:

A III. Érintésvédelmi Osztályba tartozó készülékek esetében törpefeszültség biztosítja az alapvédelmet.
Ezt az jeleni, hogy az alkalmazott feszültségszint annyira alacsony, hogy az aktív részek közvetlen megérintése normál körülmények között nem jár az áramütés veszélyével. Ezeknek a szerkezeteknek az esetében nincs szükség hibavédelmi intézkedésre, nincsenek hibavédelemmel ellátva.
A szabványos törpefeszültség értékek: 6 V, 12 V, 24 V, 48 V.
Törpefeszültséggel működnek a fokozottan veszélyes helyen, pl. nedves pincében üzemeltetett villamos berendezések például a világítótestek, speciális kéziszerszámok, illetve a gyermekjátékok, amelyeknél már a 48 V-os feszültség sem megengedett.
A III. ÉV. osztályba sorolt készülékek további három osztályba sorolhatjuk feszültségi szint szerint:

III. érintésvédelmi osztály A: Váltakozó feszültség esetén 50V, egyenfeszültség esetén 120V maximálisan.

III. érintésvédelmi osztály B: Váltakozó feszültség esetén 25V, egyenfeszültség esetén 60V maximálisan.

III. érintésvédelmi osztály C: Váltakozó feszültség esetén 12V, egyenfeszültség esetén 30V maximálisan.

  

Az érintésvédelem ellenőrzése:

A villamos berendezések érintésvédelmének ellenőrzését szerelői ellenőrzéssel és szabványossági felülvizsgálattal rendszeresen végre kell hajtani. <br> Ezt a 40/2017. ( XII.04 ) NGM rendelet szabályozza, hogy ezt milyen esetekben és milyen időközönként kell elvégezni:

·    A villamos a berendezés létesítésekor, az első üzembe helyezés előtt első ellenőrzést kell végezni.

·    Rendkívüli eseményt követően.

·    Átalakítás, javítás esetén annak üzembe helyezése előtt.

·    Időszakosan, az e berendezés fajtájára a jogszabályokban előírt gyakorisággal:

o    áramvédő kapcsolón: hathavonta

o    áramvédő kapcsolón: ideiglenesen telepített munkahely esetén: havonta

o    Iparszerűen alkalmazott villamos üzemű kéziszerszámokon és hordozható biztonsági transzformátorok esetén legalább 1 évenként.

o    Jelentős villamos berendezésen legalább 3 évenként

  

A szerelői ellenőrzés végrehajtása során a védővezetős érintési módok esetén a következő vizsgálatokat kell elvégezni:


  

Az ellenőrzést végezheti:

Érintésvédelmi szabványossági Felülvizsgálója képesítéssel rendelkező személy, aki szerepel az Országos képzési Jegyzékben (OKJ).